Mindig is vágytam arra,hogy nagy családunk legyen,amit sajnos a betegség háromszor is áthúzott.Judica 1 éves volt,mikor tesót szerettünk volna,de akkor lett a drágánk beteg,aztán vártunk pár évet és sajnos ujra beteg lett,majd 2009 augusztusában mikor nélküle jöttünk haza a kórházból,már rögtön el tudtam volna képzelni lelkileg egy kistesót neki,de sajnos testileg nagyon ramaty állapotban voltam-voltunk.Aztán kezdtünk regenerálódni,ami lelkileg soha nem fog menni,de testileg talán jobban lettünk,aztán annyira jól lettem,hogy ettem ész nélkül és bizony akkor meg ez nem tetszett a szervezetemnek.Tavaly nyáron döntöttem:lefogyok,egészségesen élek...és majd jöhet a tesó!Az életmódváltás és fogyás elég sikeres lett ,így 3 hónap alatt fitt lettem.Októberben táborozni mentünk és az épp kismama barátnőm Réka is ott volt,aki minden nap elmondta,hogy rajta most kell szülni!November elején pedig Vera barátnőméknél a hosszúhétvégi bulin hozódott fel a babaügyünk és ők is beszéltek Vikivel erőteljesen a projektre!Ígyhát Apával belevágtunk életünk második csodájának megalkotásához!!!2 hét múlva már éreztem nem vagyok egyedül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése