NÉV

Szóval a nagy névkérdés,amibe a kivül állók mindig találnak kivetnivalót!Na,de minket ez legkevésbé sem érdekel.A kisfiunk neve számunkra egyértelmű volt.Nem mondom,hogy nincs más név ,amit nem adnék,de egy sem hangzott jobban,mint  a Péter,akkor meg minek is variáljunk.Másik dolog,hogy Judica is mindig azt mondta,hogy az első tesója Petike lesz!A nagyon modern már-már giccses neveket egyébként sem szeretjük,na meg a vezetéknevünk sem rövid,így nem igen lehetne cifrázni még,ha akarnánk sem!Egyébként két olyan név van ,amit még adni tudtam volna,de az a kettő már van a családunkban:Vince és Lőrinc.

Már a 26. hét!

Haladunk!Közben voltak vizsgálatok,vérvételek,terheléses cukorvizsgálat,ami fantasztikus élmény egy gyomorfájós-savas kismamának!De kibírtam és természetesen minden eredmény jó lett!Kilókkal még épp nem vagyok pluszban,de alakulok kb. most értem a kezdő súlyomhoz!

24.hét

20.hét

Az idő csak vánszorog,főleg gyomorfájósan nem túl kellemes a napokat számolni,de már félidő!!!!!!!!

Március

Megvolt az AFP és a többi vérvizsgálat.És az első nagy élmény a 4D-s uh Apával,ahol első másodpercben kiderült,hogy Petikénk lesz és,hogy minden rendben van vele!

Szenvedés tovább....savam az egekben.

Hízni cseppet nem tudtam,de azért próbáltam enni!74 kg voltam mikor a tesztet csináltam és az első védőnői látogatáson 14 hetesen 69 kg-ot mutatott a mérleg.A hasam azért kicsit nőtt:

Azért február végére erőt vettem magamon és Apát még egy bálba is elkísértük:

Február

Továbbra sem alakult a gyomrom,enni alig tudtam.13 hetesen ujra láthattam a bébinket,ekkor alaposabb uh volt mivel ekkor nézik a tarkóredőt is,jajj,de végig izgultam az egészet,pedig minden rendben volt!
És így néztem ki 14 hetesen:

12+4

A januárt végig hánytam,alig ettem a savam szétmart...fogytam 6 kilót!Első képem 12 hét 4 naposan!

Lány vagy fiú????

Miután a családdal megosztottuk a titkot elkezdődtek a találgatások!Rékánk vagy Péterünk lesz?Én nagyon lányos vagyok,Apa meg Judica által az lett úgyhogy lányt várt nagyon,de mondtam,hogy tuti kisfiú,mert Judica mindig azt mondta az első tesója Petike lesz!

Január

A nagy rosszullét közepette azért még elmentünk nagyon messze szilveszteri bulizni,de én nagyon szenvedtem ott is!Aztán alig vártam a 4.-ét,hogy végre láthassam a mi kis csöppünket!A doktorbácsim már a hastapogatáskor mondta,hogy igen itt van valaki,majd ultrahang és már nem csak éreztem,hanem láttam is a mi kis 22 mm-es űlőmagasságú 9 hetes bogyókánkat!Nagyon jó volt!2 hét múlva újra láthattam!

December

Mikulás napra mertem venni (vetetni Icus barátnőmmel) egy tesztet.És ugyanúgy,mint Judicával nem bírtam ki hazáig,hanem azonnal megcsináltam és már akkor tudtam,hogy pozitív lesz,hiszen előtte napokkal tüneteim voltak.
Apa így mikulás estén egy szépséges pozitív tesztet kapott ajándékba,aminek nagyon örült.Csak vigyorogtunk és hihetetlen volt számunkra is,hogy épp úgy,mint a nővére Ő is első gondolatra hozzánk költözött!Ő lett a mi kis Csodabogyónk!
Aztán következett a titkolózás!Egészen az első ultrahangig!Pedig december 21.-től nagyon szenvedtem már és nehéz volt titkolni!A savam az egekben volt,épp ezért zabáltam,hogy jobb legyen és elkezdtem hányni is!Ugyanúgy éreztem magam ,mint Judicával....épp ezért a családnak gyanus lett a dolog,de nem szóltak....

Mi meg csak Apával örültünk a kistesónak!

"Kistestvérkém, mától kezdve
védőangyalod leszek.
Megóvlak majd minden rossztól,
ha kell csodát is teszek!
Mindenhova elkísérlek,
ahova csak akarod.
Elmondhatod a világnak,
- van egy védőangyalod..."

Ez történt velünk november óta....

Ez a blog már nem csak Judicánkról fog szólni,ugyanis a kis családunk november elején bővült!
Mindig is vágytam arra,hogy nagy családunk legyen,amit sajnos a betegség háromszor is áthúzott.Judica 1 éves volt,mikor tesót szerettünk volna,de akkor lett a drágánk beteg,aztán vártunk pár évet és sajnos ujra beteg lett,majd 2009 augusztusában mikor nélküle jöttünk haza a kórházból,már rögtön el tudtam volna képzelni lelkileg egy kistesót neki,de sajnos testileg nagyon ramaty állapotban voltam-voltunk.Aztán kezdtünk regenerálódni,ami lelkileg soha nem fog menni,de testileg talán jobban lettünk,aztán annyira jól lettem,hogy ettem ész nélkül és bizony akkor meg ez nem tetszett a szervezetemnek.Tavaly nyáron döntöttem:lefogyok,egészségesen élek...és majd jöhet a tesó!Az életmódváltás és fogyás elég sikeres lett ,így 3 hónap alatt fitt lettem.Októberben táborozni mentünk és az épp kismama barátnőm Réka is ott volt,aki minden nap elmondta,hogy rajta most kell szülni!November elején pedig Vera barátnőméknél a hosszúhétvégi bulin hozódott fel a babaügyünk és ők is beszéltek Vikivel erőteljesen a projektre!Ígyhát Apával belevágtunk életünk második csodájának megalkotásához!!!2 hét múlva már éreztem nem vagyok egyedül!

Itt leszek!

Új blogom itt lesz,de még csinosításra szorul!